,,A stílus az egyik módja annak, hogy elmondd ki vagy, anélkül, hogy megszólalnál." /Rachel Zoe/

A „stílusnyelv” az, ahogyan a világhoz beszélünk szavak nélkül. Mindenkinek van „stílusnyelve”, ami csak rá jellemző. A „stílusnyelv” univerzális és folyamatos. Hangos. Ahogyan kinézünk, az mond valamit a külvilág felé rólunk. Mindig kell, hogy legyen üzenetünk, amit a „stílusnyelvünk” közöl rólunk. Hiszem, hogyha egy ember megismeri magát, tisztában van személyiségével, akkor azt képes a stílusán keresztül visszatükrözni. Ezzel magyarázható, hogy a legstílusosabb emberek többnyire jól érzik magukat a bőrükben. Megjelenésük ezt a harmóniát csak megerősíti. Stílusunkat tehát beszédre kell bírni. Külső eszközökkel kell előhívnunk  belső üzeneteinket, mert a stílusunk a belsőnket kell, hogy reprezentálja: munkánkat, személyiségünket, értékrendünket, emberi kapcsolatainkat, egyszóval Minket fejez ki. A Stílusosság mindent felölel, amik vagyunk.

"A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet"/Kosztolányi Dezső/

Testbeszéd

A testbeszéd, a beszédnél sokkal egyszerűbb és alapvetőbb kommunikációs rendszer. Szoktuk mondani „Az arcodra van írva!” vagy „Ez a kép megér 1000 szót is!” Nem kell mindig beszélnünk, ahhoz, hogy értsük egymást. A kimondatlan üzeneteket jobban észrevesszük, mint gondolnánk. A nyelv valójában a kommunikációnk kis részét képezi. Testbeszédünk és megjelenésünk erősítik üzeneteinket, ezért fontos, hogy összhangban legyen azzal, amit mondunk. Ha a testbeszéd konfliktusba kerül a kimondott üzenetünkkel, akkor úgy járunk, mint Hamupipőke, amikor ütött az óra és visszaváltozott. A hitelesség tehát nagyon fontos.

“A mosoly a legelőnyösebb ékszer, amit egy hölgy csak viselhet.”/Susanna Clarke/

„A megjelenéseddel mutatod be magad a világnak. Amit viselsz, azzal prezentálod magad a világ felé, főleg manapság, amikor az emberi kapcsolatok olyan gyorsak. A stílus egy instant nyelv.” /Miuccia Prada/

Egy felmérés szerint, a rólunk alkotott képnek csupán 7%-át határozza meg az, amit mondunk, a többit, azaz 93%-ot a megjelenés és a testbeszéd árulja el. Azt mondják, hogy az első benyomás néhány percen belül kialakul.  Szerintem mindössze néhány másodpercnyi idő áll a rendelkezésünkre. Előbb beszél helyettünk a külsőnk, minthogy egyáltalán esélyünk lenne valóban megszólalni. Árulkodik személyiségünkről, életmódunkról, értékrendünkről, ez a kommunikáció egyik formája. Üzenet rólunk a külvilág felé. Az első benyomáson nehéz később módosítani,  nehéz felülírni. Addig, amíg mélyebben meg nem ismernek minket az emberek, csak abból a képből kiindulva ítélhetnek meg, amit mutatunk feléjük. Egy könyvet is először a borítója alapján ítélünk  meg, amíg el nem olvastuk. 

Rossz külsővel sokkal nehezebb meggyőzni bárkit is arról, hogy tulajdonképpen sokkal tehetségesebbek, kreatívabbak vagy sikeresebbek vagyunk annál, mint amilyennek látszunk.

Ha valakit ismerünk, sokszor nem is emlékszünk arra, hogy mit viselt. Ha azonban valakit  először látunk, szinte mindent észreveszünk, megfigyelünk rajta, hogy el tudjuk őt helyezni. Mi döntjük el tehát, hogy barátságosnak vagy ellenszenvesnek, magabiztosnak vagy esetlennek, elegánsnak vagy topisnak tűnünk.  Ha magabiztosnak látszik valaki, magabiztosnak is könyvelik el. Sose gondoljuk, hogy a külsőnk által sugallt kép, valami csoda folytán elkerüli másik figyelmét. Nem fogja, mert a szemünkkel folyamatosan befogadunk, feldolgozunk. Akiről tehát a legelső benyomás negatív, többnyire nem vágyunk mélyebben megismerni, így a dolgok annyiban maradnak, nincs több esély. Eldől, hogy lesz-e második állásinterjú, újabb barátság vagy szerelem.

„Nem értem, hogy egy nő hogyan hagyhatja el a házat anélkül, hogy egy kicsit rendbe szedné magát – még akkor is, ha csak illendőségből. Hiszen sosem tudhatja, hogy nem aznap randevúzik-e a végzetével. És ha már a sors úgy akarja, akkor jobb, ha csinosan néz szembe a végzettel.”/Coco Chanel/

„A párom így is szeret.”

Ez többnyire így is van. A férfiak valóban  szeretnek is minket gömbölyűbben, vagy amikor mackóban főzzük a vasárnapi ebédet. Nincs is ezzel semmi baj, ha látnak minket máshogyan is a hét többi napján. Ha azonban mindig ilyenek vagyunk, az kártékony tud lenni. Sokan lebecsülik ennek a jelentőségét. A férfiak sokszor nem mondják (talán nem is tudják magukról), hogy valójában mennyire szükségük van arra, hogy gyönyörködhessenek párjukban, mások előtt büszkék lehessenek rá.Többségük igényli, értékeli és büszke az ilyen társra. Arról már nem is beszélve, hogy milyen önbizalmat, nyugalmat és kedvességet ad ez nekünk, nőknek is.

„Járj mindig úgy, mintha három férfi menne mögötted.” /Oscar de la Renta/

„Nincs időm!”

Átlagosan az emberek az utolsó 15 percben készülnek el, és sokunknál bekövetkezik a napi „dominó-effektus”.  Jópáran vannak, akik nem úgy mennek el reggel munkába, ahogy valójában szeretnének, de sajnos kifutottak az időből. Nem azt viselik, amit elképzeltek, de reggel nem találtak meg semmit, amit kerestek. Az idő  szorított, nem lett komfortos a végeredmény. Szerintem sokan jártunk már úgy, hogy reggel nem találtuk a megfelelő ruhát, vagy fölpróbáltuk a legújabb ruhaszerzeményt, de túl rövid, túl szoros volt, így gyorsan levettük, maradt a régi, bevált darab. Emiatt esetleg még el is késtünk a munkából. Nem éreztük jól magunkat valahogy egész nap a bőrünkben, mert nem sikerült úgy elindulni otthonról, ahogyan szerettük volna. Az egész napra rányomta a bélyegét. Ugye ismerős? Megfogadjuk, hogy másnapra összeszedettebbek leszünk, többé ilyen nem lesz, de estére magával ragadnak minket a családi feladatok, elmarad a nagy újítás. Minden napra lehet kifogást találni. Bekövetkezik a "domino-effektus". Kétségtelen, hogy az idővel való gazdálkodás nagyon nehéz. Talán ez a legnehezebb, de a legfontosabb dolog is a hatékony, tudatos öltözködésben. A gyors készülődés csínját-bínját bizony nem könnyű elsajátítani, de nem lehetetlen.

Elengedhetetlen a felhasználóbarát, okosan szervezett gardrób, benne a megfelelő méretű, fazonú, minőségű holmikkal. Az előretervezés sem megkerülhető. Ha  jó a ruhatár, jól szervezett a gardrób, begyakorolt a sminkkészítés, akkor az ember hamar elkészül. Nem fog gondot okozni a mindennapokban, rutinná válik. A napjaid pedig sokkal kellemesebbek lesznek, mert a közérzetünket ez nagyban befolyásolja.

„Nem mindegy mit viselek?”

Amíg nem próbáljuk ki, hogy milyen az, amikor a legtöbbet hozzuk ki magunkból, addig nem is érezzük annak hiányát sem. Nincs viszonyítási alap. Nagyon jó dolog, ha úgy indulunk el reggel otthonról, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. A önazonos, előnyös megjelenés sokat ad a mindennapokhoz. Csak elkezdeni nehéz, mint minden mást. Ha megérezzük az erejét, utána már nehezen mondunk le róla, mert érzezni fogjuk a hiányát és az erejét...

„Jövök majd, ha lefogytam!”

Sokszor hallom ezt! Jövök hozzád Noémi, csak még fogyok 5 kilót!  Persze ez sokszor nem következik be, minden változatlan marad 1 év múlva is. Nem a vékonyak privilégiuma az igényes megjelenés! Egy teltkarcsú hölgyet is olyan csinosan fel lehet öltöztetni, hogy nem is gondolnánk. Nem érdemes halogatni, mert nem súlykérdés az igényes küllem. A cél az, hogy  a lehető legtöbbet hozzuk ki az aktuális adottságainkból. Ha fogyunk, akkor majd  újragondoljuk a dolgokat, de addig is maradjunk stílusosak. Az is nagyon látványos változás lesz!

„Nincs elég pénzem rá”

Sokan hirtelen felindulásból vásárolnak ruhaneműt, amikor éppen akció vagy leárazás van. Előfordul, hogy akár több darabot is vesznek, mert olcsó. Sokszor otthon ébrednek rá arra, hogy valójában azért volt olyan olcsó, mert tiszta műszál vagy rossz fazonú,  estleg egy mosás után tönkremegy. Egyszóval, silàny minőség. Az ilyen "fast shopping", intuitív vásárlás gyakran nagyon drága. Különösen, ha több darabot vettünk, mert végül ebből egyet sem veszünk fel. Lehet, hogy jobban jártunk volna egy jó fazonú, színű, anyagú darabbal, amit nagyon szeretünk és jól is áll. Ha valamit nem hordunk, az kidobott pénz.

Tudni kell, hogy hol kapunk jó árut elérhető áron.  Manapság már számtalan lehetőség van arra, hogy  jó minőségű darabokhoz méltányos áron hozzájussunk. A stílus nem pénzhez kötött. Fillérekből is rá lehet találni a ruhatárunkban szereplő darabok testvéreire úton útfélen, akár egy bolhapiacon is! A stílusérzékhez nem pénz, hanem elsősorban edzett szem és önismeret szükséges.

A legdrágább az, ha intuitívan vásárolunk. Gyakran tapasztalom a gardróbrendezés során, hogy tele van a szekrény nem megfelelő színű, anyagú, fazonú, méretű darabokkal. A ruhatár csupán 20 %-a használható. Mennyi kidobott pénzt nyel el a gardrób! Ez bizony drága mulatság. Lehet, hogy érdemes áldozni a stílustanácsokra, mert az hosszútávon időt, pénzt takarít meg, hiszen tudatosabban fogunk vásárolni, tisztában leszünk adottságainkkal, színeinkkel, és azzal  is, hogy mire van szükségünk és helykapacitásunk. Sokkal megfontoltabban fogunk pénzt kiadni valamire, mert kritikusabbak leszünk a termékekkel szemben.

NEM A TERMÉK FOGNAK IRÁNYÍTANI MINKET, HANEM MI ŐKET.

„Mit szólnak az emberek?”

Sokan úgy gondolják, hogy a semleges öltözet  biztonságot jelent számukra, mert így nem kell megfelelni az igényes megjelenés által támasztott elvárásoknak.  Egy jól öltözött emberrel szemben ugyanis az elvárásaink is magasabbak. Szeretünk REJTŐZKÖDNI. Egyre több ember ismeri fel azonban, hogy a tudatos megjelenés hasznos segítség az élet minden területén.

 A rejtőzködés, a „fekete-szindróma” másik oka, hogy a tudatos stílusváltás különböző megjegyzéseket vonhat maga után környezetünk részéről.  „Kinek akarsz tetszeni?”, „Miből telik neked ennyi ruhára?” stb. Minden csoda három napig tart. Ahogy nem lesz újdonság többé az új stílusunk, megszokják és elfogadják azt. Különbözni a többiektől nem feltétlenül pozitív mindig, de a jó értelemben vett különbözés, például egy stílusos ember esetében kiemelkedést jelent az átlagból. Ez pedig mindenképpen érték.

„Nem akarok hiúnak látszani”

Sok nő úgy gondolja, hogyha ügyel a megjelenésére, akkor azt gondolják majd róla, hogy felszínes, híú, csak a külsőségekkel foglalkozik. Attól tartanak, hogy nem tartják őket elég okosnak, értékesnek. Ez azonban csak akkor következik be, ha egy nő nem találja meg a saját stílusnyelvét,  félrekommunikál a megjelenésével. Ebben az estben valóban másnak fog tűnni az emberek szemében, mint ami. Félre fogják érteni. Ha egy nő azonban megtalálja a saját stílusnyelvét, és azt tudatosan használja, azaz önazonos (saját belső késztetései, véleménye alapján csinál valamit, függetlenül másoktól), akkor nem fogják félreérteni. Megjelenésével közvetíteni fog valamit a személyiségéből a külső adottságait előnyösen felhasználva . Ez pedig minden nőt csak emel. Ilyen esetben nem fordulhat elő, hogy másnak gondolják, mint ami valójában, mert a belső tartalmát a stílusa visszatükrözi. Mivel pedig először csak a küllem látszik,  bizony érdemes foglalkozni, kommunikálni vele. A hiúság és az egészséges önértékelés nem azonos fogalmak! Az egészséges önbizalom értékes tulajdonság. Ha adunk magunkra, ügyelünk megjelenésünkre, igényesek vagyunk önmagunkkal szemben (nemcsak külsőleg, belsőleg is), akkor az azt jelenti, hogy tartjuk magunkat valamire, egészséges az önértékelésünk. Ez jó dolog. Olyannyira, hogy egyértelműen kifejezésre kell juttatnunk környezetünk számára is. A külvilág is csak akkor fog nézni minket valakinek, ha mi is tartjuk magunkat valakinek!

„Utálom az önimádatot, de támogatom a hiúságot.” /Diana Vreeland/

Másképp viselkedünk, másképp mozgunk, sőt másképp beszélünk egy öltönyben vagy kosztümben egy tárgyaláson. Megint másképp viselkedünk az edzőteremben egy melegítőben vagy egy  fürdőruhában a strandon. Az estélyi vagy koktélruha is más énünket hívja elő egy partin. Egy balerinában vagy egy magassarkúban is máshogyan tartja magát egy nő.

Gyakran tapasztalom, hogy a megjelenés nagyon sokat segít az énkép definiálásában. Akkor működik ez jól, ha a küllem valóban képviseli viselőjét. Nem véletlen mondjuk, hogy „ezt a darabot nem dobom ki, mert imádom. Már 10 éve megvan, de annyira én vagyok…szinte a részemmé vált”.

“A stílus első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában. Nincs stílustalanabb nő annál, mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában.” (Coco Chanel)

Kísérletezzünk a stílusokkal!

Egy jó ruhadarab olyan énünket, tulajdonságainkat hívhatja elő, illetve tarthatja életben, amiről nem is tudtuk, hogy bennünk van vagy egyáltalán létezik még. A stílusokkal való kísérletezés nagyon jó dolog.Tiszta stílusválasztásnál nincs akkora rizikó. A stílusok keverése azonban veszélyesebb, kockázatosabb, viszont annál izgalmasabb feladat. A tiszta, egyértelműen beazonosítható stílus kiszámítható, kevésbé lehet vele mellényúlni, de csakis egy arcunkat fogja megmutatni. Ha felveszünk egy öltönyt, üzletembernek öltözünk, és az is lesz az első benyomás rólunk. Sem több, sem kevesebb. Ha keverjük, vegyítjük a stílusokat,  több üzenetet hordozunk magunkról a külvilág felé, ha megfelelően válogatjuk össze azokat a bizonyos darabokat. Egy ilyen dolog azonban rizikós, mert a kifinomulatlan stílusvegyítés igencsak gyengítheti a kommunikációnkat, ezért kezdőknek semmiképpen nem javasolt. Rutin, tapasztalat, önismeret kell hozzá.

Olyan ez kicsit, mint a gasztronómia. Ha megnézzük az étlapot, vannak könnyű saláták, vannak nehéz sörkorcsolyák, vannak specialitások, különlegességek, ahol szokatlan ízeket vegyítenek, végül pedig édes vagy kevésbé édes  desszertek. Egy sült libamáj hagymalekvárral, ahol a sós és az édes ízek keverednek nem tehető egy lapra egy tökfőzelékkel. Ennek ellenére mégis van, hogy pont ez utóbbit kívánjuk. Az alkalomhoz, hangulatunkhoz illően kell választani, és megtalálni azokat az "ízeket", amik a legjobban fognak képviselni minket az adott élethelyzetben mind belsőleg, mind külsőleg.

A jelmezzel összeáll az előadás

A megfelelő megjelenés önbizalmat, magabiztosságot ad. Egy prezentáció megtartása előtt, amikor esetleg izgulunk, a megfelelő öltönybe vagy ruhába bújás, azaz a felöltözés (ha úgy tetszik a jelmez felvétele) kimondottan üdítő és megnyugtató erővel tud hatni ránk, mert azzá válunk, amit szeretnénk képviselni az adott eseményen. Olyan ez kicsit, mint a színészeknél a  jelmezes főpróba. Addig csak civil ruhában próbálnak, belülről érlelik a szerepet, de amikor felveszik a jelmezt, hirtelen összeáll az előadás, sokat ad a szerep kiteljesedéséhez. A királylány királylánnyá válik, a boszorka valóban csúf és gonosz lesz, a dadus tényleg kövér és élettel teli lesz, a királyfi pedig a paripáján máris kihúzza magát. Külsőleg is azzá válnak, akiket belsőleg alakítanak.

„Öltözz rongyosan, és a ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul. és a nő emléke marad meg bennük.”/Coco Chanell)

Ha valakiről azt mondjuk, hogy stílusos, az többnyire azt jelenti, hogy valahogy egyben van, beleértve a személyiségét is! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden ruhadarab, kiegészítő, frizura, smink, parfüm stb., szóval minden egy irányba néz, még a testbeszéde és a személyisége is! Ugyanazon cél szolgálatában állnak. Miféle célról beszélünk? Az ember nem azért öltözik fel reggel, hogy ne fázzon, és ne legyen meztelen? Nemcsak azért. Az emberek  minden egyes nap valamilyen céllal öltöznek fel. Megfelelünk bizonyos elvárásoknak, szerepeknek, munkahelyi pozíciónak, társadalmi státusznak, alkalmaknak stb. Más célt szolgál egy kerti partira választott ruha, megint mást egy állásinterjús öltözet. Bizonyos színek, stílusok erősíthetik üzeneteinket, segíthetik a céljainkat, míg mások gyengíthetik, hátráltathatják azt. Ha feketét viselünk, akkor tekintélyt parancsoló, felelősségteljes, szigorú lesz a megjelenésünk. Ha az a célunk, hogy aznap kiosztjuk az alkalmazottakat, és azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek minket, akkor ez a szín fogja erősíteni a kommunikációnkat. Ha ugyanezt rózsaszínben tesszük, akkor a kommunikációnk és megjelenésünk között diszharmónia lesz, így a hatás is gyengül, mert nem annyira hiteles, kevésbé lehet komolyan venni, amit mondunk. Megjelenésünk többnyire a környezetünkben nem is tudatosul, de attól még hat rájuk, befolyásolja őket. Ha ez nem így lenne, akkor nem is jött volna létre annyiféle márka, stílusirányzat. Mindegyik üzeneteket, életérzéseket, értékrendet igyekszik közvetíteni. 

Tudatos imázs, brandépítés

A sikerorientált imázsépítésnek fontos része, hogy tisztában legyünk értékeinkkel és gyengeségeinkkel. Ismernünk kell külső adottságainkat és belső képességeinket is. Tudnunk kell a céljainkat, hogy azt szem előtt tartva  üzenjünk megjelenésünkkel környezetünk felé. Ismernünk kell a célközönséget is, ahhoz, hogy tudjuk, hogy mire van igény. Ezen tényezők ismeretében építhetünk csak tudatosan önálló imázst.

Miért van erre szükség?

Az élet felgyorsult, könnyebben elérhetőek a dolgok.  Gyorsabban ítélünk arról, hogy mi értékes, fontos számunkra. A brand célja, hogy könnyítse  a mérlegelésemet. Ha külföldön vagyunk, és látunk egy Vapianot, tudjuk, hogy jót fogok enni, mert bízunk a logóban. A divatcégek, nagy márkák is üzennek felénk, hogy kik ők, hogy felismerhetőek legyenek. Arra törekszenek, hogy legyen mit hozzájuk kapcsolni. A személyes brandépítésnek is az a célja, hogy befolyásolja az ítéleteket és magabiztosságot adjon viselőjének. Amikor az emberek látnak minket vagy hallják a nevünket, az előhívja belőlük azt a képet, ahogy kinézünk és viselkedünk. Nem mindegy, hogy mit idéznek fel rólunk. A stílusikonok is így működnek pl.:: Marilyn Monroe, Madonna, Lady Gaga, Chanel, Audrey Hepburn stb.

„A stílusod elárulja, hogy ki vagy, anélkül, hogy egy szót szólnál.” /Rachel Zoe/

"A divat az, amit megveszel, a stílus, amit azzal kezdesz"

A divatmagazinoknak nem az instruálás a céljuk. Feladatuk, hogy bemutassák, hogy mi új, mi lesz a következő trend. Divatoldalakat reklámoznak. A tervezők rengeteg pénzt ölnek a hirdetésekbe, hogy promotálják legújabb kreációikat. A dizájnereknek el kell adniuk a ruháikat, termékeiket. Minden félévben „kifutó robbanást” kell generálniuk a figyelem fenntartása érdekében.

A divat sokszor  a megtévesztésen alapul. Hatalmas a szakadék van aközött, hogy mitől lesz érdekes és figyelemfelkeltő egy magazinfotó, és mit viselnél abból a valós életben, a hétköznapokban. Ez kőkemény üzlet, pénzről szól. Ezzel nem is lenne önmagában semmi gond, ha nem vezetné félre, nem tévesztené meg a nők többségét. Ennek ugyanis egyenes következménye, hogy olvasóikat olyan vásárlásokba hajszolják bele, amelyek a legritkább esetben előnyösek a testalkatukhoz, adottságaikhoz. A magazinokban szereplő topmodellek, celebek testalkata a legritkább esetben fordul elő a hétköznapi emberek között. Az ilyen alkat olyan ritka, mint a fehér holló.

„A ruhának kell követnie a női test vonalát és nem fordítva.” /Hubert de Givenchy/

Nem csoda, hogy ezek után sokan túlértékelik a divat jelentőségét. Sokan szeretnének a magazinokban látott modellekre, celebekre hasonlítani. Tudjuk, hogy photoshoppolt, mesterséges beállítás, megvilágítás mellett készült képeket látunk az újságokban, de mégis sokan elhisszük. Ez a késztetés olyan erős lehet, hogy sokszor az sem számít, ha a ruha nem jó méret vagy nem előnyös szín vagy fazon, mert a lényeg, hogy birtokolhassuk a terméket.

"A divat múlandó, a stílus örök"/Coco Chanel/

Miért dőlünk be?

A ruha megtestesíti az áhított nőideált. Így sokan úgy érzik, hogy olyanokká válnak, mint a képen látott példakép vagy a tévéreklámban látott "tökéletes nő". Ez azonban önámításhoz vezet, illúzió csupán.

„Nem ruhákat tervezek, hanem álmokat.” /Ralph Lauren/

Elveszíthetjük a realitásérzékünket, ha nem vagyunk résen. Ha utánozzuk a reklámokban látott modelleket, könnyen össze-vissza keveredhetnek rajtunk különböző logók, stílusok. Ettől azonban még nem lesz valódi stílusunk. Vigyázni kell, nehogy „divatfogollyá” váljunk.

"Ne kövesd a trendeket, és ne engedd, hogy a divat uraljon téged. Döntsd el, hogy ki akarsz lenni és mit akarsz kifejezni, és öltözködj az életmódodnak megfelelően.” –/Gianni Versace/

A stílus elsajátítása tanulási folyamat, nagyon komplex. Többet jelent a puszta megjelenésnél! A stílus egyfajta viselkedés, életforma, értékrend. Egy igazán stílusos embernek egészséges viszonya van az aktuális divattal. A divatos darabokat okosan vegyíti a klasszikusokkal. Tudja, hogy mit viselhet, és azt is, hogy mi van tiltólistán. Előnyösen öltözik adottságaihoz, testalkatához, színeihez, személyiségéhez és az alkalomhoz. 

"Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád." /Giorgio Armani/

A divatot ne mellőzzük, de éljünk vele okosan. Viseljük válogatva, szelektálva. Legyünk kritikusak a vásárlás előtt..

A DIVAT SZOLGÁLJA A STÍLUSUNKAT, NE A STÍLUSUNK A DIVATOT!